Időpont: minden csütörtökön 18:30-19:30
Helyszín: Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia (1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9.)
Csendben az Úr előtt
Gyónásaim gyakran visszatérő vádjai: „Nem imádkozom eleget. Nincs időm az imára. Nem tudok jól imádkozni.” Pedig ha jobban átgondolom a napomat, kiderül, az ima tulajdonképpen ott van az életemben…
A gyerekekkel a reggeli asztalnál még álmosan elmondott „Szívem első gondolata”, a napközben fel-felröppentett fohászok, a fél egykor késve elhadart Úrangyala vagy utazáskor a buszon, villamoson, metrón elmorzsolt rózsafüzér-töredékek, este az – inkább dinamikusan, mint csendes áhítatban – zajló közös családi imák, s talán még ágyba zuhanás előtt – vagy gyakrabban utána –, férjemmel együtt félálomban elmotyogott hálaadások – átszövik napomat.
Így tekintve a dolgot, nem is imádkozom keveset. Csak éppen mindig zajban, rohanásban, „félig-meddig jelen” kérek, könyörgök és köszönök. Sokszor meg sem várva, meg sem hallva az oly vágyva vágyott választ. Hiányzik a csend, a hallgatás, s az odafigyelés.
Egy-egy lelkigyakorlat alatt aztán megsejtem, milyen is az, végre igazán időt adni Istennek: hátrahagyva a hétköznapok zaklatottságát fokozatosan megnyugodni, elcsendesülni, s felemelni Hozzá szívemet. Nem ostromolni Őt, s locsogni Neki, hanem egyszerűen Nála időzni, élvezni csendes Társaságát, megpihenni Benne, eltelni Vele, Belőle töltekezni és erőt gyűjteni.
Ilyenkor mindig megszületik bennem az elhatározás, hogy ezután majd megpróbálok rendszeresen hosszabb időt szakítani Rá. Ám visszatérve a megszokott kerékvágásba, sajnos újra elsodor a sok vélt vagy valós kötelesség és tennivaló. S ismét csak a mélyen lüktető vágyakozás marad…
S havonta egy óra csendben az Úr előtt.
