Tavaszi nagytakarítás
Munkába jövet-menet a friss tavaszi szellő lehelete, a kertek és parkok kipattanó rügyei és bimbói megérintik testünket-lelkünket. Mindenünk nyugtalan bizsereg, kitörni vágyunk a tél lompos homályából. S háziasszonyként talán riadtan figyeljük, ahogy az első, ablakunkon betűző napsugarak felfedik lakásunk elhanyagoltabb zugait.
Nem véletlen, hogy éppen nagyböjtben, különösen pedig nagyhét idején, számtalan ősi népszokásban jelenik meg az ember e tavasszal kibuggyanó, tisztaság iránti vágya: kezdve az épületek kimeszelésénél, a sírok rendbetételén át, egészen az ilyentájt végzendő évi szentgyónásig és szentáldozásig.
Bármily modern korban élünk is, a természet minket is megújulásra hív. S a bűnbánat idején – a mindent felforgató húsvéti nagytakarítás mellett – bensőnk megtisztítása is jólesik.
Első lépésként jót tesz, ha szélesre tárva ablakunkat engedjük, hogy a nap langyította, szellő frissítette levegő átjárja és felüdítse otthonunkat, és hosszan, mélyeket lélegezve belőle, minket is. A szabadba kilépve, a közeli, téli álmából ébredező parkban tett, jótékony séta alatt, vagy egy hosszabb, minden sejtünket átmozgató kirándulás során a várost körülölelő, madárcsicsergéstől zengő hegyekben, még inkább megszabadulhatunk a bennünk felgyülemlett feszültségtől.
A lakás tavaszi lomtalanításával és rendberakásával párhuzamosan – egy nyugodt sarokba leülve – érdemes listát készítenünk azon feladatokról, melyeket az elmúlt hónapokban kacatjainkkal együtt felhalmoztunk. Rendszerezve végiggondolhatjuk, mi az, ami csak halogatásra hajlamos lustaságunk és erős elszánásunk hiánya miatt nyomja még vállunk, ezeket megpróbálhatjuk apránként, ám következetesen elintézni. S mi az, aminek megoldásához tényleg nagyobb erőfeszítésre, netán külső segítségre van szükségünk. Ezek letételéhez kérhetünk esetleg szakszerű vagy baráti támogatást olyasvalakitől, akiben megbízunk.
A túl hosszúra nyúlt tél szürke hétköznapjai alatt sok minden rakódott lelkünkre is. Rossz szokásaink, gyengeségeink és bűneink mint a szobákban megülő por rátelepednek vágyainkra és döntéseinkre, szavainkra és tetteinkre. Portörölgetés és ablakmosás közben – kérve a tisztánlátás kegyelmét – ezeket is számba vehetjük, és egy kupacba gyűjtve odahelyezhetjük őket imáinkban és a bűnbánat szentségében Isten megbocsátó szeretetébe.
Ahogy fényesítés után régi, kedves bútorainkon fel-feltűnnek a sok éves használat okozta sérülések – vágásnyom, törött fogantyú, lepattogzott festék –, melyeket ilyenkor talán megpróbálunk friss lendülettel rendbe hozni, úgy a magunkba tekintés során lelkünkben is bukkanhatunk tudatosan vagy tudattalan elfedett sebekre, melyek érintésünkre újra felfakadhatnak. A mélyben lüktető, alkalomadtán belénk nyilalló fájdalmak hordozása nehéz, néha elviselhetetlennek tűnő életfeladat. Emberi erőnk kevés lehet e lassan varasodó, olykor soha be nem forrni látszó sebek begyógyításához. Ha azonban elutasítás helyett elfogadjuk és átöleljük szenvedésünket, majd rábízzuk Isten gyógyító irgalmára, az a kegyelem forrásává válhat magunk és a környezetünkben élők számára.
Végezetül hangulatosabbá, csinosabbá tehetjük tisztaságtól csillogó, újjávarázsolt otthonunkat egy csokor tavaszi virággal, melynek édes illata belengi helyiségeinket, pompázó színei gyönyörködtetik szemünket és vidámítják szívünket. Ehhez hasonlóan ünnepi díszbe öltöztethetjük lelkünket is: egy jó elhatározás következetes megtartásával, egy apró áldozathozatallal, egy egészen hétköznapi figyelmességgel, időnk odaajándékozásával, a másik meghallgatásával, egy halk dicsérő szóval, szelíd simogatással, mosoly fakasztásával, a jó keresésével életünkben, örömeink megosztásával, szüntelen hálaadással…
Így szokásos tavaszi nagytakarításunk lelkünket is megújító húsvéti készülődéssé válhat.
Hernádyné Szemere Rita
